Ünnepi könyvajánló 3.rész

Győry Dezső: Viharvirág

 A Viharvirág, Győry Dezső első, mind máig egyik legsikeresebb történelmi regénye, öt évvel az első kiadás után is friss és maradandó élményt adó, élvezetes olvasmány. Első megjelenése óta nagy könyvsikert aratott. A rendkívül olvasmányos, pergő cselekményű, kalandokban bővelkedő és sokban történelmi dokumentum értékű szép regény az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc korába vezeti el olvasóit. A regény gerince a szerző nagyapjának 1848-49-ben írott eredeti naplója. Főhőse Kalla Miska, egy rimaszombati pallér húszesztendős fia, akit a hazaszeretet és egy nagy romantikus szerelem érlel öntudatos forradalmárrá. A tisztalelkű és bátor ifjú az 1848-as események dinamikus sodrába kerül. Jellasics betörésekor önként jelentkezik katonának, részt vesz a pákozdi ütközetben, Perczel seregében végigverekszi a dunántúli hadjáratot, Debrecenben találkozik Kossuth-tal, majd Bem seregébe kerül, s az ő oldalán küzdi végig a szabadságharcot. Bátorságát, áldozatkészségét több hőstett bizonyítja. Többek között Bem életét is megmenti. Életpályája teljesen összefonódik, szinte azonosul az ország sorsával, a nép életének alakulásával. Ahogyan az ország emelkedik a forradalom árján a szabadság és függetlenség, a társadalmi haladás felfelé ívelő ösvényén, úgy emelkedik, magasodik fel az egyszerű néppel sorsközösséget valló Miska alakja is. Egyszerű közkatonából honvédtisztté küzdi fel magát s a világosi tragikus fegyverletétel után sem teszi le a fegyvert, hanem a palóc földön, a gömöri erdők mélyén bújdosó tásaival együtt tovább viszi a harcot, tettével bizonyítván, hogy nem lehet kiölni a népből a szabadságvágyat. De a regény nem csak a szabadságharc, hanem egy nagy romantikus szerelem regénye is, amely a harcok viharában virágzik ki és nagy megpróbáltatásokon át teljesedik be. A szerző több részletet bővített, és egyben javított a kéziraton, így most csiszoltabb, érettebb formájában kerül az olvasók kezébe. A rendkívül érdekfeszítő és izgalmas regény negyedik kiadása is minden bizonnyal kedvező fogadtatásra talál az olvasóközönség körében.

Cseres Tibor: Én, ​Kossuth Lajos

Az ​utókor szereti elszámoltatni a történelmi nagyjait, szereti képzeletben számon kérni tőlük azokat a hibákat, tévedéseket, amelyeket elkövettek, s amelyeknek esetleg mindmáig viseljük következményeit. Rendhagyó eljárás tehát, ha az utód arra vállalkozik, hogy beleélve magát a történelmi hős gondolkodásmódjába, lelkivilágába, a hajdanvolt eseményeknek és tetteknek ne az elítélésére, hanem azok okainak, indítékainak megértésére törekedjék. A nagy kérdések özöne foglalkoztatja a mai embert a reform-kor, a forradalom és a szabadságharc eseményeit illetően. Mi lett volna, ha a magyar haderő Bécs ellen fordul, ha nem kiáltják ki a Habsburgok trónfosztását, vagy ha a nemzetiségi kérdés másféle megoldására törekszenek? Ugyanakkor hajlunk arra is, hogy elhallgassunk történelmi tényeket, lebecsüljük bizonyos események jelentőségét, amelyeknek ismerete nélkül pedig aligha érthető meg Kossuth, Görgey, vagy mások utólag vitatott lépése.
Cseres Tibor nem Kossuth cselekedeteire keres mentséget ebben a képzeletbeli Kossuth-önéletrajzban, nem apológiára vállalkozik, csak belülről akarja megérteni azt a kort, amelyben Kossuth és társai cselekedtek. Azokat a lelki és fizikai tényezőket deríti föl, amelyek meghatározták az akkori eseményeket, emberi, nemzetiségi előítéleteket, rokonszenveket és ellenszenveket tár föl, hogy megrajzolja azokat a kényszerpályákat, amelyek meghatározták a történelmi tényeket, befolyásolták a politikusok és köztük Kossuth Lajos cselekedeteit.

„Izgalmas, hiteles, önkritikus, tárgyilagos, mélyen elemző ÖN-életrajz. Amit nem Kossuth Lajos írt, nem is tollba mondta, hanem egy kitűnő magyar író, Cseres Tibor műve. Műfajilag fikció, tartalmilag dokumentum. Remek!”
Vitray Tamás