A Kultúrpalota története

A XIX-XX. századi Karcagon a jómódú városi polgárok az úgynevezett „úri kaszinókba” jártak az időt múlatni ha kikapcsolódni, művelődésre vágytak. Ezek az úri kaszinók voltak az akkori élet kulturális közvetítői, tagjai felolvasásokat, táncmulatságokat tartottak, népszínműveket adtak elő. Itt lehetett az aktuális közéleti kérdéseket megvitatni, véleményt cserélni, és könyvkölcsönzésre is volt lehetőség. Mindenki a lakóhelyéhez legközelebb eső kaszinóba járt.

1924-ben fogalmazódott meg először egy olyan központi objektum megépítésének a gondolata, amely helyet adhat a színháznak, mozgószínháznak, zenepalotának és vendéglőnek is egy épületen belül.

Fésüs Imre a Városi Közművek igazgató-főmérnöke az újságoknak adott nyilatkozatában már 1924 novemberében Kultúrpalotának nevezte az akkor még ideológiaként létező épületet. A képviselőtestületi közgyűlések az építés dolgát mindig is támogatták, de a hitelfelvétel körül sok vita volt a döntés megszületéséig. 1925-ben végül is úgy határozott a Képviselő Testület, hogy 49.000 dollár (magyar pénzben 282.000 pengő) összegű hitelt igényel az állam által közvetített úgynevezett Speyer-kölcsönből. Ezt a pénzt a Karcag Városi Takarékpénztár kezelte, így a hitelkamatozás előnyeit a város élvezhette. A teljes összeget a Kultúrpalota építésére fordították, de a munkálatok költségei így is meghaladták azt, újabb hitel felvételével kellett pótolni azt. A kölcsön visszafizetése a város közadójából, és egyéb bevételeiből történt. A hitel lejárati ideje 1945 októberében volt. A város vezetése bizakodva tekintett a jövőbe egy ilyen nagy beruházás kapcsán: „A közállapotok már annyira javultak, kölcsönt is lehet felvenni. Törlesztésre fedezetet nyújt a mozi jövedelme.” 1927-ben találták fel a hangosfilmet Amerikában, de csak 1930-32-re terjedt el világszerte, a karcagiak tehát a némafilm iránti érdeklődésre alapozták az új „mozgószínház” lehetséges sikerét, egy jól megtérülő befektetésnek tartották.

1926.március 27-én Rerrich Béla és Menyhért Miklós műépítészek tervei alapján megkezdődhetett a munka. Először is lebontották a helyén álló régi, omladozó kocsmahelyiséget, és fundamentumot ástak az új, sokkal nagyobb épületnek. 1926 októberében már villanyfénynél is dolgoztak, az épület minden részében gyors ütemben folyt a munka, hiszen a határidőt már így is túlléptek. Mindeközben látszott, hogy nem mindennapi alkotás van születőben, az akkori városképből kétemeletnyi magasságával szinte királynőként kiemelkedő eklektikus épület valóban palota lesz.

1926 novemberében már az egyik bérlő, a kultúrpalota étterem tulajdonosa is lelkesen készült a megnyitóra, nagyvárosi nívójú berendezést vásárolt az étterembe és a kávézóba is. A tervezők a legfejlettebb építészeti megoldásokat alkalmazták, pl.: vasbeton födémszerkezet, padlófűtéses moziterem. A pincében elhelyezett konyhából étellift szállította fel a rendelt italokat, ételeket a második emeleti étterembe és díszterembe.

1927.január 29-én szombat este 19 órakor kezdődött a Megnyitó ünnepség. A nagy pompával megrendezett estélyen a főispán és az alispán is részt vett. Az estélyi belépőjegy 2,5 pengő, a bálijegy külön 3 pengő volt. A műsort is pontosan ismerhetjük: a Kamarazenekar a Hunyadi opera nyitányát adta elő. Dr. Kiss Mihályné szavalta Bod Lajos pályanyertes prológját. Ünnepi beszédet mondott Dr. Hajnal István polgármester. A moziban a híres Faustot vetítettek, melyhez a zenét a kamarazenekar szolgáltatta. Az első emeleten helyet kapott múzeum első képkiállítása is a megnyitó napjától várta a közönséget. Dr. Szántó József és Tőkés Sándor képanyagából lett berendezve.

A Kultúrpalota funkciója az építésétől kezdve napjainkig változatlan maradt, de elnevezéseit többször változtatták:

  • 1926-1953-ig viselte a Kultúrpalota nevet
  • 1955 és 1957 között Járási Kultúrotthon,
  • 1957-ben Rákóczi Kultúrotthon,
  • 1958-ban lett Déryné Művelődési Otthon,
  • az 1970-es években Művelődési Ház,
  • 1980 és 1988 között Művelődési Központ,
  • 1990-től Művelődési és Ifjúsági Központ.

Napjainkban egészen szép, hosszú neve van: Déryné Kulturális, Turisztikai, Sport Központ és Könyvtár.

A 70’-es évekre időszerűvé vált az épület rekonstrukciója, fejlesztése. 1970 és 1978 között kazánház, és egy 18 méter magas kémény épült. A földgáz bevezetésére, központi fűtés felszerelésére ezekben az években került sor. A megnövekedett elektromos energiaszükségletet is biztosítani kellett. Ekkor lettek a székek kicserélve és átrendezve a moziteremben, az addigi erkélypáholy boksz-rendszer is megszűnt. A zsinórpadlás vasbeton födémmel való elválasztása lehetővé tette a második emeleti hangverseny terem színpadhoz tartozó öltözők, mosdók kialakítását. 1977-ben irodabővítés történt. A város vezetői tervezték egy csatlakoztatott épületrésszel a Városi Könyvtár kibővítését. A talajmechanikai vizsgálatok és a tervdokumentáció is elkészült, de a könyvtár elhelyezése időközben megoldódott, az építés így feleslegessé vált.

2000-ben kicserélték a bálterem parkettáját, két év múlva pedig légkondicionáló berendezést is kapott.

2014 őszén kezdődtek az épület újabb felújítási munkálatai, szigetelésre és a külső burkolat javítására került sor. 2015 májusában a kultúrpalota, Karcag Királynője megújult külsővel lépett a közönség elé.

Kultúrpalota
Kultúrpalota
Kultúrpalota
Kultúrpalota
Déryné Kulturális Központ